Folyamatosan figyelem magamat, mennyire hatalmasodik el
rajtam az az érzés, amiről mindenki mesél, hogy az unoka a minden és körülötte
forog a világ.
Hát nem, én még mindig a szülőkre, leginkább a lányunkra figyelek.
Azt gondolom, hogy a nagyiknak abban kell segíteniük, hogy a szülőknek is
legyen idejük időnként kettesben programot csinálni, ami persze egyelőre
kimerült a „kettesben megyünk vásárolni” feelingben.
Most viszont azt gondolták elmennek moziba.
Maximálisan
pártoltuk az ötletet, így elkezdhették nézegetni a moziműsort.
Szombaton az 5 hetes kis lurkó ismét jó hangulatban várt
minket és mint eddig mindig, épp aludt, amikor megérkeztünk.
Fogalmam sincs mit
érzékel egy ilyen kisgyerek a világból, csak remélni merem, hogy valamelyik kis
szenzora jelzi neki, hogy nagyszülős nap van. A héten ráadásul ez a második,
mert a másik nagyszülők is meglátogatták. Kényeztetésből tehát nincs hiány.
Nagypapa felszerelte a zenélő forgót a kiságyra.
Mindenkinek nagyon tetszett, csak azt nem tudtuk, mit szól hozzá Botond. Azóta
már jött a hír, simán elalszik a halk zenére.
Nagy volt a csend a moziról, kicsit félve kérdeztem rá,
hogy melyik filmet sikerült kiválasztaniuk, mire kiderült, hogy nem találtak
kedvükre való filmet, ráadásul úgy érzik, hogy el is aludnának a moziban, akkor
meg minek jegyet venni.
Megértem őket, látszanak már a szülőkön a fáradság apró
jelei, így javasoltam, hogy legközelebb látogassanak meg ők minket (szerintem
7-8 hetes gyerekkel bátran lehet már „kirándulni” a nagyszülőkhöz), és ebéd
után nekik az lesz a program, hogy bekucorodnak a hálószobába, alszanak egy
jót, mi meg majd elszórakoztatjuk az unokánkat.
Nem volt ellenvetésük, bár nevetve fogadták a javaslatot
Azért felkerekedtek, elmentek nézegetni, vásárolni,
ráadásul kedvenc áruházukba is eljutottak, mi meg boldogan unokáztunk.
A kérdésre, hogy mi a fontos nagyi, a válaszom, hogy még
mindig a lányom!